Porosz nemesi családban látta meg a napvilágot, de anyja polgárlány volt. Harcolt az 1866-os osztrák-porosz, majd az 1870-es francia-porosz háborúban is, 1903-ban lett tábornok. A nyugállományú főtisztet az I. világháború kitörésekor személyesen Helmuth von Moltke, a német vezérkari főnök hívta vissza, s ő hatvanhat évesen a Tannenbergnél aratott győzelem révén nemzeti hőssé vált. A sorozatos katonai sikerek után 1916-ban már ő vezette az egész német hadsereget, és ő volt az, aki 1917-ben megkötötte a breszt-litovszk-i békét, majd 1918-ban fegyverszünetet kért a franciáktól.

A háború után újfent visszavonult, de előtte még meg kellett jelennie a Reichstag egyik bizottsága előtt, ami a katonai vezetés felelősségét vizsgálta. 1920-ban zajos sikerrel jelentette meg visszaemlékezéseit. Neve csak az 1925 áprilisi elnökválasztáson került elő újra, s a sikertelen első forduló után az indulni nem szándékozó Hindenburg hagyta magát meggyőzni. A "nemzet hőse" függetlenként elsöprő győzelmet aratott, s 78 évesen iktatták be a weimari köztársaság elnöki tisztségébe. Alkotmányos feladatait maradéktalanul ellátta, de szűkebb körben hangoztatta, hogy nem ért és nem is akar érteni bizonyos ügyekhez, így a gazdasághoz sem. Tanácsadói befolyásának engedve elnöki kormányzást akart megvalósítani.

A Hitler és a náci ideológia növekvő népszerűségétől megrettent államfő rossz egészségügyi állapota ellenére 1932-ben újraindult az elnökválasztáson. Bár a kampányt már nagyon nehezen bírta, sokszor csak integetni jelent meg a tömeg előtt, szoros küzdelemben újra nyert. A júliusi parlamenti választásokon már a nemzetiszocialista párt szerzett többséget, s megkezdődött az "osztrák káplár" és a "vén bolond" - ahogy a két egymást gyűlölő politikus nevezte a másikat - csatája. Hindenburg nem volt hajlandó kinevezni a most már az államfői posztot követelő Hitlert, de az öreg politikus nem tudta sokáig húzni a súlyos belpolitikai felszültséggel járó hatalmi harcokat. A nyomásnak engedve végül megtört és 1933 januárjában kancellárrá nevezte ki Hitlert. Hindenburg 1934. augusztus 2-án, 87 évesen halt meg, ezután Hitler megszüntette az elnöki tisztséget majd birodalmi vezérré (Führer) nyilvánította magát. A német nép népszavazáson 90 százalékos többséggel erősítette meg új tisztségében Hitlert.

Hindenburgot végakarata ellenére nem felesége mellé, hanem Tannenbergben (ma Lengyelország) temették el. A II. világháború végén a közelítő szovjet csapatok elől földi maradványait Marburg an der Lahn városába vitték, koporsóját végül amerikai katonák találták meg egy elhagyott sóbányában, s a háború után temették újra.

Hindenburg nevét viselte az 1937-ben New York közelében felrobbant zeppelin, a modern kori repülés egyik legismertebb balesetében 36-an haltak meg. Forrás: MTI