Lajka ötven éve repült a Világűrbe
2007.10.30. 19:41

Az alábbi írás valamilyen formában kapcsolódik a Közlekedési Múzeumban jelenleg látható kiállítással. Ugyanis annak volt előzménye, hogy ember is repüljön az űrbe. 1957.-ben lőttek először élölényt a világűrbe, mégpedig egy kutyát, akit Lajkának hívtak. Ajánlom figyelmükbe a cikket.
1957. november 3-án, ötven éve repült Lajka kutya első űrutasként a világűrbe. A Szputnyik- 2 műhold fedélzetén kilőtt kutya nemes szolgálatot tett az űrhajózás megismerésében, de ezért nagy árral fizetett. Csak negyven évvel az eset után került napvilágra a hír, hogy Lajka hét órát bírt ki a kabinban élve.
50 évvel ezelőtt Bajkonurban lőtték ki azt a műholdat, amelyről csak később mondták meg, hogy nincs is leszállóegysége, vagyis addig, amíg el nem ég az űrben, kering a Föld körül. Lajka ebben a halálos kísérletben vett részt. A szovjetek büszkén könyvelték el az eredményeket, közben a nyugati állatvédők felháborodva tiltakoznak.
Lajka kutya egy moszkvai kóbor eb volt, akit az űrállomás munkatársai egy sintértelepen választottak ki több társával együtt. Gondozói Bogárka névre keresztelték, de mivel lajka-keverék volt, ezen a néven került be a történelembe. Az űrkísérlet célja az volt, hogy megtudják, hogyan reagál az élő szervezet az űrstartra, a súlytalanságra és a Föld körüli pályán való keringéshez hogyan viszonyul.
A hidegháború miatt a szovjetek nagy sebességgel azon igyekeztek, hogy ők legyen az elsők, aki a világűrbe élőlényt kilőhetnek. Így egy hónap alatt építették meg az összesen 18 kilós, 1,2 méter átmérőjű űrkapszulát, amely Lajkát is magába foglalta. Az űrkísérletre való felkészítéskor a kutyákat húsz napon keresztül egyre szűkebb ketrechez szoktatták, de ez bizonyult a legnehezebb feladatnak, mivel a bezártság miatt stresszelt kutyák anyagcseréje felborult, nem ürítettek, így lassítani kellett a szoktatást.
A végső fázisban Lajka mellett Muska és Albina kutya vett részt a kiképzésen, míg végül Lajkára esett a végső döntés: ő lesz az első élőlény, aki az űrbe repülhet.
A kiképzés során arra törekedtek, hogy minél valósághűbben tudják imitálni az űrutazással járó hangzavart, centrifugális mozgást, s az állatokat ezekhez hozzászoktassák, hogy minél kevesebb tényező zavarja a kilövéskor bekövetkezendő biológiai elváltozások felismerését.
Lajka kutya kapott egy oxigén-szén-dioxid koncentrátum-egyensúlyt szabályozó készüléket, egy hűtőventillátort, ami 15 Celsius fok felett hűteni kezdett, zselé állagú táplálékot, valamit hátsójára zacskót rögzítettek, hogy az ürüléket összegyűjtse.
A novemberi űrstart során Lajka légzésszáma megháromszorozódott, pulzusszáma 240-re emelkedett, s csak három óra elteltével állt vissza a 100-ra, amely már nyugalmi állapotnak számított a kiképzés során átszoktatott kutyánál. A kutatók ezek alapján megállapították, hogy az élő szervezet képes túlélni az űrstartot, s képes alkalmazkodni a megváltozott körülményekhez, igaz stresszhelyzet teremtődik, ami miatt lassabb a megnyugvás.
Bár a programban résztvevők természetesen tudták, hogy Lajka kutya örökre eltávozik a bolygóról. Úgy tervezték, hogy egy hetet adnak neki, majd mérget raknak ételébe, s így megkímélik a hosszadalmas haláltusától. Ez volt a hivatalos közleményben is.
2002-ben a houstoni World Space Congress űrhajózási konferencián egy egykori Szputnyik-2 programban részvevő tudós, Dimitrij Malesenkov nyilvánosságra hozta, hogy Lajka a kilövést követő 5-7 óra múlva már semmiféle életjelet nem adott magáról, mivel a felmelegedett kabin és a stressz hamar kioltotta az életét.
Nagy felháborodást keltett a hír, az állatvédők demonstrációkat szervezetek. Az is csak sok évvel később derült ki - a NASA adatai alapján -, hogy Lajkát szoktatás végett már október 31-én, 3 nappal a kilövés előtt a kabinjába láncolták.
Az űrszonda, Lajka koporsója 2570-szer kerülte meg a Földet, s a légtérhez közeledve 1958. április 4-én elégett.
Az eset után állítólag csak három évvel később, 1960-ban került sor legközelebb állatokkal végzett űrutazási kísérletre. Ekkor szintén két kutya, Bjelka és Sztrelka teljesített szolgálatot negyven egér, két patkány és több tucat rovar társaságában. Ez az űrtúra sikeresnek bizonyult, ők élve tértek vissza a Földre.
Ezután még Pcsolka és Muska kutya szintén rágcsálókkal és rovarokkal indult Föld körüli útra, de az ő űrszondájuk - velük együtt - a visszatéréskor elégett. A szovjetek nem hagyták abba a kísérleteket, sőt már tervezték, hogy az állatokat emberekkel váltják fel, így még két utolsó állatkísérlet volt: Csernuska kutya 2 órát, Zvjozdocska 1 óra 50 percet töltött az űrben.
Tény, hogy ezek az olykor szerencsétlenül végződő kísérletek nélkül Jurij Gagarin nem mondhatta volna a következőket: "Mai napig nem értem, hogy én az első ember, vagy az utolsó kutya vagyok a világűrben."
Forrás: Reflex Online
|