A fekete gazdaság a szocializmus éveiben elsősorban hamisított termékek előállításából és némi kemény bűnözésből állt. A rendszerváltás után viszont a csempészés, prostitúció és kábítószerkereskedelem mellett, az erősen rejtőző fegyverkereskedelemben, az olajkereskedelemben képződő hatalmas jövedelmek révén, a kemény bűnözés növekedésével a politikai rendszer is korrumpálódott. Az olajkereskedelem és a belső fegyverkereskedelem a kivonuló szovjet hadsereg után maradt hátra, titkosszolgálati vonatkozásaik feltárása máig várat magára (a csepeli szabadkikötőben „hagyott” repülőgéphajtóművek, a Technika Vállalat fegyverügyletei, az olajszállító és tároló, ill. átfejtő kapacitások a volt szovjet és magyar katonai bázisok részét képezték elsősorban stb.), mára új értelmet nyert a politikai szféra elérésével.

Szürkéből feketébe: felerősítő tendenciák

A fekete gazdaság (mely nem keverhető össze a szürke gazdasággal, ami, ugye, elsősorban adómegkerülést, joghézagokat kihasználó ügyeskedést jelent) jelenvalóságát olyan ügyek bizonyítják, mint behatolás a VPOP központi számítógéprendszerébe (1995.ápr.3.), a Co-Nexus számítógépeiről 160 cég felszámolási adatainak kiürítése (1995.aug.22.) stb., a gazdasági rendőrség 1995 őszén már 60 ezer bűnügyön dolgozott, 2000 táján pedig 140 ezer esetet említenek. A dimenziókat illetően nagy a bizonytalanság, ami többek között visszavezethető arra a hiányra, hogy a rendszerváltás évében (és azóta) nem született meg az információtörvény, arra épülően nemzeti információpolitika, mely az információjog kánonjait: a kötelező adatszolgáltatást, a közzétételt, valamint a hitelességet rögzítené, s azzal a politikai, gazdasági és társadalmi aktorokat nyilvántartó, alapvető igazgatásstatisztikai adattárakat (APEH, VPOP, TB, Cégbíróságok) legitimálná (jogi és szakmai intenciók alapján).

A KSH 1995-ben az 5.000 Md HUF értékű GDP 10%-ára, vagyis 500 Md HUF-ra taksálta a rejtett gazdaságot, ami közgazdasági, jogi és információs szakemberek szerint erős alábecslés volt. Ez olyannyira biztos, hogy a Horn-kormány (mely a Miniszterelnöki Hivatal keretei között kívánta az információhatalom új központját létrehozni, mert nem bízott a hozzá egyébként maximálisan lojális intézményekben), már 1500 Md HUF értékkel számolt. Mindent összevéve: a magyarországi árnyékgazdaságnak a szocializmusban kialakult termelési és tulajdonviszonyok (kereszttulajdonlások, bedolgozói hálózatok, vagyonkimentések stb.), a gazdasági aktorok (posztkommunista menedzserizmus), a jogkövető magatartás elsorvadása (kádárizmus), ill. a követett neoliberális gazdaságpolitika és mindenekelőtt az adórendszer a legfőbb meghajtó erői, ill. determinizmusai vannak.

2. Az árnyékgazdaság terepei és szereplői

A fekete gazdaság egyik legfőbb terepe a privatizáció, minthogy - ismét az információtörvény hiányára hivatkozva - mind a mai napig kérdéses, mekkora az állami vagyon és kinek kellett volna nyilvántartani. A rendszerváltozáskori 2.000 vállalatból 1995 év végéig 500-at számoltak fel, miközben az állami vagyonkezelő (ÁPV) és a számvevőszék (ÁSZ) vitájában 100-110 Md HUF értékű vagyonvesztésről beszéltek. Egy tanulmány az 1972-ben kiemelt 49 nagyvállalatot 600-800 gazdasági szervezetre látta felbomlani, s e folyamatban 80-100 Md HUF értékű vagyonuk fele eltűnt. Mértékadó szakemberek összességében sokkal többről, 250-300 Md HUF értékű vagyonvesztésről beszélnek (csak a termelő vállalati vagyont figyelembe véve), viszont a szürke és a fekete gazdaságba forgatott érték közé határt húzni nehéz.

Jellemző példa volt a recski bánya privatizációjában a bennfentesség gyanúja: amennyiben a Hungarocopper 30%-os részvénycsomagját bennfentes információk alapján megvásárolta a Privatizációs Kft, majd tőle magasabb áron a recski bánya felszámolója, a Minivest Rt. visszavásárolta, s azzal a magáncég 14 millió forintot nyert. Vonatkozó forma volt továbbá a csődbűntett, melyben pl. egy szocialista képviselő került gyanúba, amikor különféle módszerekkel megakadályozták több mint félszáz vállalkozás adósságrendezését, s azzal 200 M HUF-tal károsították meg a hitelezőket.

A bank- és adóskonszolidáció szintén jelentős vagyonvesztések vagy konvertálások terepe volt, itt is 100 Md-os nagyságrendről beszélnek, közel 11.000 cég tűnt el a kölcsönfelvétel után. A fekete gazdaság jelentős forrása volt a behozatali információs rendszer lyukassága, az export-import számítások és nyilvántartások korszerűtlensége. Gyakorlatilag bármit be lehet hozni és ki is lehet vinni okmányok hamisítása nélkül is (emlékezzünk csak a kazincbarcikai kábítószergyártási ügyre, amikor a behozott nyersanyagról nem derült ki az ilyetén felhasználás lehetősége). A cégbíróságokon bejegyzett közel 300 ezer cég becslések szerint 30-35%-a (vagyis majd minden harmadik) fantomcég. A VPOP monitoringrendszerének kijátszása a vámcsalások formájában évi 10-20 Md HUF-os tétel.

A fekete kereskedelem illusztrálása említhető a 9 Md HUF értékű magyar édesipar harmadának feketébe fordulása. Egy gazdaságvédelmi szakértő a feltárt tevékenységek alapján a kereskedelemben és az építőiparban 100 Md HUF értéket látott forogni szürkéből feketébe. Változatai a hamisított termékek (növényvédőszerek: Grandstar-ügy, őrölt pirospaprika), melyek aránya nő, vagy pl. amikor egy helyen 28 ezer hektoliter hamisított bort foglaltak le. A jövedéki engedéllyel visszaélésekre 1995-ben 4 Md HUF bírságot vetettek ki, de a fel nem tárt értéket azóta 100 milliárdra becsülik. Jellemző továbbá a visszaélés az exporttámogatással, vagy a használt autók illegális importja (a kötelező katalizátor kijátszása) jellemzői példái ugyancsak e kategóriának. Ide tartozik az illegális hulladéklerakás (hulladékelveszítés): egyesek 20-30 Md HUF, mások 100 Md HUF értékről beszélnek 2000 táján a mentesítés költségeit illetően.

A szürke gazdaság jelentős forrása a „fekete” munka. Egy MÜM-tanulmány szerint a rendszerváltozás idején öt év alatt 1,4 millióval csökkent az aktívak száma (most 3,9 millió a számuk), közel 500.000-en eltűntek a nyilvántartásokból, ezek nagy része feketén foglalkoztatott. A mezőgazdaságban több mint 200.000 munkanélkülit számít a MOSZ, fele/kétharmada feketén dolgozik. Egy másik forrás 100.000 főnyi „fekete munkássággal” számol úgy, hogy nélkülük már nem is működne a magyar gazdaság. A fővárosi munkaügyi központ adatai szerint Budapesten a 58.000 munkanélkülivel szemben 40.000 illegális munkavállalót találtak. A fekete munka termelési értékét illetően 150-300 Md HUF nagyságrendről beszélnek, de itt is nehéz a szürke és a fekete gazdaságban megjelenés közé határt húzni. Az Országos Munkaügyi Központ számtalan vizsgálatot folytatott a nyilvántartásból eltűnt munkanélküliek sorsával kapcsolatban. A feketén foglalkoztatott külföldiek az építőiparban, a ruházati iparban, a vendéglátásban (mely a hivatalossal egyenértékű lehet) vannak a tapasztalatok szerint. Egy fővárosi felmérés szerint a munkanélküli segélyen lévők 23%-a illegális foglalkoztatott egyben. Mai (2008-as) ismereteink szerint mintegy 1,7 millió munkahely szűnt meg Magyarországon, ebből 1,5 millió 1990-1991 körül és mintegy 200.000 azóta (főleg 2006-2007-ben).

A pénzügyi információs rendszer korszerűtlensége

A szürke és fekete gazdaság jellemző terepe és forrása a bankrendszer, a tőzsde és értékpapírpiac, általában a pénzügyi rendszer is. Illegális pénzintézeti tevékenységben vétkes 130-150 szervezetet találtak, forgalmukat - általában a bankrendszer törvénytelenségeit - titokként kezelik. (Az 1990-es évek első felének adatai szerint 435 cég ÁBF engedély nélkül hirdetett és folytatott pénzintézeti szolgáltatásokat.) Az ÁBF szerint évi 40-50 ezer illegális életbiztosítást kötnek, ami 50 Md HUF értéket jelent. Itt lehetett először tetten érni a külföldi érdekeltségek (ez esetben osztrák biztosítók) melletti lobbizást a Parlamentben. A pénzügyi információs rendszerben rendszeres zavarok vannak, bár a jogrendszert illetően mintha minden rendben lenne. A pénzintézetek sérelmére elkövetett csalásokkal 20 Md HUF kárt okoztak az 1990-es években a gazdasági rendőrség szerint. Különféle pilótajátékokkal több tízezer embert károsítottak meg.

A pénzintézeti, az értékpapír- vagy a tőzsdetörvény közötti hézagok lehetővé tették az inflációbárók és az értékpapírbárók összecsapásait, az értékpapírpiac rejtett átcsoportosítását, az Agrobank vagy a Budapest Bank típusú ügyek kifutását, az inflációs várakozások média általi manipulálását (25-50 Md HUF körüli hozammal 1994 augusztusában). Jellemző volt pl., hogy a húsz brókercég forgalomnagyság szerinti sorrendjében 1995-ben a tőzsdén kívüli forgalom 3-15-szeresen haladta meg a tőzsdei forgalmat. (Ez persze nem jelenti automatikusan a szürke vagy a fekete gazdaságba fordulást, de a pénzvilág erős rejtettségének igényét igen.)

A pénzügyi szféra szürkébe fordulását mi sem jellemzi hitelesebben, minthogy az ÁSZ vizsgálata megállapította, az állampapírokkal finanszírozás nyertesei kizárólag a kereskedelmi bankok (rajtuk keresztül meghatározott befektetői kör, akik feltehetően a politikai hatalom finanszírozását is biztosítják) voltak, ami felveti a MNB és a PM felelősségét is. A bankrendszert politikai szándékok szerint könnyen lehet kiélesíteni, amire több külföldi ügynökséggel végeztetett bankátvilágítás figyelmeztetett. Csak mellékesen érdemelt figyelmet a bankjegyhamisítás a szükséges kellékek (papír, festék stb.) gondatlan kezelésével előállt lehetőségekkel. Folytatásban a következő rész a magyar olajgét. Íbr>
gondola.hu