|
NYOLC ÓRA BUTÍTÁS, Állt az alku
2007.09.24. 08:16
Való igaz, hogy a kereskedelmi TV csatornákon semmi mást nem látunk, csak millió számra gyártott szappan operákat, de azoknak folytonos ismétlését. Pedig én azt hiszem, hogy valamelyest normális, akár közéleti, akár kulturális műsort is kellene sugározniok, mivel az emberek túlnyomó többsége igényesebb, minthogy ilyen nívótlan műsorokat nézzen.
Igaz az ilyen jellegű műsorokkal talán nem tudnák a társaságok a nézettségüket növelni.
Ettől függetlenül mégis azt gondolom, (és ez a saját véleményem), hogy abba kellene hagyni ezeket a kritikán aluli műsorokat.
E bevezetőmmel kapcsolatos írást olvashatnak az alábbiakban.
Éppen tíz éve, 1997 őszén indult hódító útjára a TV2 és az RTL Klub. A kezdeti, szép vállalásokból semmi nem lett, sőt a tévés piacot uraló két csatorna az elmúlt években a médiahatóságot is maga alá gyűrte.
"Központi célcsoportunk a család, de igen fontos számunkra a vidék Magyarországa. Szeretnénk figyelemmel kísérni a határon túl élő magyarok életét. Szeretnénk nyomon követni, hogyan emeli fel fejét az a nép, amely a rendszerváltó átalakulás során új sebeket kapott a régiek mellé" - Pintér Dezső, a TV2 első elnöke tíz éve fogalmazta meg csatornájának ars poeticáját a Duna Tv fejének is becsületére váló mondatokkal. A lírai vallomásra a Magyar Nemzetben került sor 1997 nyarán, nem sokkal azután, hogy a Pintér által vezetett cég, az MTMSBS az egyik nyertese lett az országos kereskedelmitévé-pályázatnak.
POLITIKAI BOZÓTHARC
Nem véletlen a közszolgálati vezéri vízió. A TV2-t és az RTL Klubot tulajdonló cégek jórészt annak köszönhették győzelmüket, hogy letették a nagyesküt: szó sem lesz a többi közép-európai ország piacnyitása után bekövetkezett bulváráradatról, sőt a műsoridő jelentős részét (a TV2 esetében naponta 40 százalékát) közszolgálati tartalmak teszik majd ki. Így például az Országos Rádióés Televíziótestületnek (ORTT) leadott pályázatában a TV2 megígérte, hogy alternatív színházi előadásokat fog közvetíteni, tudományos oktatófilmeket vetíteni, az RTL Klubon pedig hitéleti műsorok is felületet kaptak volna. S az, hogy ma teológus kerekasztal-beszélgetést nem, "patakvért" és öncélú szexualitást annál többet kap az egyszeri polgár, nem a véletlen műve. Már 1997-ben is tudták a beavatottak, hogy a közszolgálati vállalásokkal nem lehet hasznot hajtani, márpedig a műfaj a pénzről szól.
Ezt még a kereskedelmi tévék legádázabb bírálói sem kifogásolják, csak arra hívják föl a figyelmet, hogy a tíz évvel ezelőtti döntést komoly politikai bicskázás előzte meg, s a bozótharcot is hivatott volt eltakarni a közszolgálati mézesmázoskodás. A két frekvenciára ugyanis hárman pályáztak. A Baló György vezette Írisz Tv (mely mögött többek közt Ronald Lauder amerikai üzletember és Mark Palmer korábbi amerikai nagykövet állt) hiába ígérte a legkomolyabb összeget, tizenkétmilliárd forintot a tízéves koncesszióért, mégsem nyert.
Az SZDSZ támogatását bíró médiavállalkozás ellen szocialista-jobboldali koalíció jött létre, s a Horn Gyula akkori miniszterelnök bizalmasának számító Révész T. Mihály ORTT-elnök vezényletével az RTL-t és a TV2-t hozták ki győztesnek. Révész ezt azzal is magyarázta, hogy pályázatában az Írisz eltért a médiatörvényben megfogalmazott igényektől, és politikaformáló csatornaként pozicionálta magát. Bár 1999-ben bírósági ítélet született az ügyben, s az RTL-lel szerződést kellett volna bontani, jogértelmezési viták miatt minden maradt a régiben.
Addigra ugyanis a két kereskedelmi tévé belakta a médiateret, s eszük ágában sem volt onnan kimozdulni. A derék vállalásokból semmi sem lett; az élesebb szeműek már az 1997. október eleji induláskor észrevehették, hogy például a TV2 napi Európa Magazinjának időpontjában sorozatokat vetít, az RTL Klub tudományos ismeretterjesztő műsorának helyét pedig rajzfilmek foglalták el. A jogalkotói homályosságot kihasználva a tévék csendes, de annál intenzívebb háttérmunkával igyekeztek szinte mindent - így például az RTL Klub Fókusz című bulvárműsorát - közszolgálatinak elismertetni (további abszurd példákra lásd táblázatunkat).
A csatorna évről évre próbálkozik azzal, hogy a kétfejű borjúk és percsztárocskák magazinja teljes egészében közszolgálati műsornak minősíttessék. A médiahatóság monitoringszolgálata által javasolt elutasítás helyett az ORTT úgy döntött, ha a műsor nem is közszolgálati, némely szegmensei beleszámíthatnak a kötelezettségek teljesítésébe. Jóllehet, a vizsgálatok szerint a műsorfolyam 70-80 százaléka semmiféle közszolgálati elemet nem tartalmaz.
NYOLC ÓRA BUTÍTÁS
A médiahatóság az elmúlt években minden kormány alatt megtalálta az indokokat, hogy miért kell kesztyűs kézzel bánni a két kereskedelmi csatornával. Ők pedig nem tettek mást, mint éltek a jogalkalmazó lanyhaságával. A nézőket persze nem zavarják a jogi finomságok. A magyarok egyre több időt töltenek a képernyők előtt: ma már egy polgár napi átlagban négy és fél órát tévézik. A számban benne vannak a készüléküket csak egy híradó erejéig bekapcsolók is, honfitársaink jelentős része tehát még ennél is többet, hét-nyolc órát gubbaszt a képernyő előtt, ez idő alatt pedig javarészt a két kereskedelmi mamut műsorát nézi. A csatornák hatása már az értékvilágban is érződik.
Az ORTT Monitoring Szolgálata és a GfK Hungária idén januárban elvégzett felmérése szerint azok a tévénézők, akik meg tudtak nevezni egy élő és híres magyar művészt, a legtöbbször a két adón feltűnő Gálvölgyi Jánost, Bodrogi Gyulát vagy Varnus Xavért jelölték meg. A magyar tudósok közül is jóval többen említették a médiagenetikus Czeizel Endrét, mint a második helyezett Vizi E. Szilvesztert, az Akadémia elnökét. A legtöbb válaszadó (a kérdezettek 67 százaléka) azonban egy kutatót sem tudott megnevezni.
Annál kevesebb gond volt a ma élő, híres médiaszemélyiségekkel: itt mindössze a megkérdezettek 17 százaléka nem tudott válaszolni, a többiek Havas Henriktől Bochkor Gáboron át Gáspár Győzőig felsoroltak mindenkit, aki számít a magyar kereskedelmi-bulvár világban.
Sokan a két csatorna révén kialakuló ízlés- és véleménymonopólium, a szabályozást sértő magatartás miatt vetették fel, hogy a tízéves koncesszió lejártával érdemes lenne újratárgyalni a feltételeket. Az ORTT által időnként kiszabott bírságok ugyanis nem jelentenek visszatartó erőt a nézettségért folyó versenyben a színvonalat mind lejjebb szállító tévéknek. Noha többmilliós büntetésre már 1998-ban is akadt példa, s csak 2003-ban több mint ezer törvénysértést (burkolt reklám, a megengedett hirdetésmennyiség átlépése, öncélú erőszak bemutatása) feltételezett a médiahatóság, a pereskedés, a jogi kiskapuk és az erőtlenség miatt átlátható s főként elrettentő gyakorlatot nem sikerült kialakítani.
Ha az eljárás végén elmarasztaló ítélet született, a bírságok befizetése túl sok gondot nem okozott a két csatornának. Az első években piacvezető TV2 bevételei például 1999-ben 3,5 milliárddal, 2000-ben 5,5 milliárddal haladták meg a tervezettet, 2001-ben pedig 11 milliárd helyett 18 milliárd forint folyt be a kasszába. A koncesszió újratárgyalása mellett érvelők azt is felvetették: természetellenes, hogy a nézettség 65 százalékát hozó két csatorna a reklámbevétel 95 százalékán osztozik. A számukra kedvezőtlen változásokról persze hallani sem akartak a TV2 és RTL Klub vezetői: 2005-ben Kereszty Gábor, a TV2 akkori elnöke úgy nyilatkozott lapunknak, legfeljebb a feltételek enyhítéséről tárgyalnának.
FELÜGYELET NÉLKÜL
A csatornák jól lobbiztak. Noha a médiatörvény lehetőséget adott volna, hogy legkésőbb 2006 májusában döntsön, az ORTT sietett, és már 2005 júliusában ad acta tette az ügyet. Az indoklás szerint azért, nehogy az alkudozás a választási kampányban folyjon, s ezzel a politika szőrös mancsa is beletenyereljen az alkufolyamatba. A médiahatóság végül pályázat nélkül, változatlan feltételekkel, öt évvel meghosszabbította az RTL Klub és a TV2 idén lejáró műsorszolgáltatási szerződését. A csatornák egyenként évi harmincmilliárd forintos reklámbevételei ellenére az ORTT csak az inflációval korrigálta az 1997-ben megállapított koncessziós díjakat. Így a következő öt esztendőben az RTL Klub évente 1,4 milliárd, a TV2 1,5 milliárd forintot köteles befizetni az államkasszába.
Könnyen előfordulhat, hogy a jövőben a médiahatóság a maradék, eddig sem sziklaszilárdan gyakorolt fegyelmezési jogait is elveszíti. Az Alkotmánybíróság ugyanis júniusban alkotmányellenesnek minősítette az ORTT 1996-os médiatörvényben megállapított bírságolási jogkörét. A bírák szerint nem fér össze az alaptörvénnyel, hogy az ORTT polgári jogi viszonyban áll a tévétársaságokkal (hiszen ő köti a koncessziós szerződéseket), másrészt hatóságként ellenőrzi, és ha kell, szankcionálja őket.
Némelyek már ma is kikerültek a felügyelet alól azzal, hogy a magyar közönségnek szánt műsorukat külföldről, műholdon sugározzák (ilyen a Cool Tv). Ha csak az Országgyűlés nem orvosolja a helyzetet törvénymódosítással, jövő év januárjától az ORTT-t a maradék elrettentő eszközétől is megfosztják, s még szabadabb lesz a pálya a két kereskedelmi tévé előtt.
forrás hetiválasz, Ablonczy Bálint
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
