Nagy megütközést keltett, hogy Nyugat-Európa legbékésebbnek és legkiegyensúlyozottabbnak vélt társadalmában, a svájciban a kirekesztő hangnem került előtérbe a választási kampányban. A győzelemre is esélyes jobboldali Svájci Néppárt választási hadjárata a bevándorlók problémáját helyezte előtérbe. Három fehér bárány egy feketét tessékel le a svájci lobogóról - ez volt az a plakát, ami nemcsak a jóérzésű svájci állampolgároknál vágta ki a biztosítékot, de még az ENSZ és az Európai Unió is kérdőre vonta az alpesi országot.

A főként keletről érkező bevándorlók tömegei sok fejtörést okoznak a Svájccal hasonszőrű országoknak. Franciaországban Nicolas Sarkozy megválasztása után nem sokkal világossá tette: még az év vége előtt 25 ezer illegális bevándorlótól szeretne megszabadulni. Nagy-Britanniában a belügyminisztérium készített jelentést arról, hogy a tömegekben érkező külföldi munkavállalók milyen hatással vannak a brit társadalomra. E szerint gazdasági szempontból még hálásak is lehetnek a britek, mert éves szinten több milliárd fonttal növekszik a termelékenység. De amíg a külföldi munkások megbízhatóbban és többet dolgoznak kevesebb bérért, elveszik a munkát a brit lakosoktól. Így a képzetlenebb angolok - áll a jelentésben - egyre nehezebben találnak kvalitásukhoz megfelelő állást.

A magyar valóság: bezáródó szegénység

Amíg a szigetországban a többek között Magyarországról érkező munkaerő jelent társadalmi feszültséget, nálunk az itthon maradtak zöme a napi megélhetésért küzd. "Alapvető problémák keletkeztek a mai magyar társadalomban" - mondta Kovách Imre szociológus, a Politikatudományi Intézet Kulcskérdések című vitasorozatának egyik rendezvényén. A társadalomtudós olyan alapproblémákat említett előadásában, amelyek ilyen mértékben a 19. században voltak jellemzőek az országra.

Ezt bizonyító adat: a magyar társadalom 40 százaléka tekinthető szegénynek, közülük 5-600 ezernek alapvető szükségletekből van hiánya. Végleges leszakadottság és bezártság jellemző erre a legalsó rétegre, mivel nincs rájuk szükség. Felnőtt a második munkanélküli generáció is, ami szocializációja során az állástalanságot kapta útravalóul.

Az elit bezárja maga mögött az ajtót

A társadalmi skála másik végpontja a kulturális-gazdasági-politikai elit, amely hasonlóképpen zárt, mint a szegények rétege. Ők is egyre jobban szakadnak le a társadalomról, mert "megtanulták, hogyan zárják be maguk mögött a bejárati ajtót" - magyarázta Kovách. Egyre több pozícióval rendelkeznek, így nagyobb a monopolizálási képességük.

De nemcsak szélsőséges, hanem töredezett is a magyar társadalom: csoportok, egyének, családok kerültek egymástól távol. A politika és a média pedig társadalomstrukturáló erőkké váltak: előbbi befolyásolni tudja az emberek értékválasztásait, utóbbi pedig olyan alapértékeket közvetít, amiket régen a család és az iskola adott át.

A szociológus szerint a magyar átlagpolgár a 6-7 milliós "magányos tömeg" része, akik befolyásolhatók, manipulálhatók. Íbr>
Jóléti állam: game over

A jóléti államok stabil szakapparátusainak, hosszútávú célkitűzéseinek kora lejárt - állítja Kovách, aki az északi projektállam példájával illusztrálta, milyen megoldások léteznek a társadalmi feszültségek enyhítésére. Finnországban a minisztériumok feladatait alapítványokhoz, vállalatokhoz szervezik ki, hogy hatékonyabban történjen a források újraelosztása.

forrás: Reflex Online