Az ország területén hozzávetőleg háromezer szelektívhulladék-gyűjtő sziget található. Emellett mintegy 150 olyan hulladékudvar is üzemel, amely személyzettel működik, s veszélyes anyagok - elemek, akkumulátorok - befogadására is alkalmas - mondta lapunknak a környezetvédelmi minisztérium szakértője.

A gyűjtőládákat országunkban ma már mintegy 4,5 millió lakos tudja rövid időn belül elérni, anélkül, hogy nagyobb távolságot kellene megtennie. A kormányzat célja pedig az, hogy néhány éven belül megduplázódjon az úgynevezett lefedettség, és miden polgár rövid út megtétele után találjon olyan gyűjtőpontokat, amelyekbe külön-külön elhelyezheti a különböző hulladéktípusokat.

Egyes szakmai körökben korábban az is felvetődött, hogy növelni kellene az elkülönítve gyűjtött hulladékfélék számát. Más szakemberek viszont ellenzik ezt, mivel például az elemek, akkumulátorok, festékek, vegyi anyagok köztéren tárolása - különösen az őrizetlen területeken - jelentős veszélyeket hordoz magában.

A legutóbbi adatok szerint hozzávetőleg 540 ezer tonna körüli szemétmennyiséget sikerül évente hazánkban különválogatva begyűjteni. Ám ennek a mennyiségnek csak a 10-12 százaléka származik a gyűjtő pontokról, az anyagok 90 százaléka különböző hulladékkezelő szervezetek - például a MÉH - közreműködésével kerül az újrahasznosítókhoz.

A szelektív hulladékgyűjtés elterjedését az Európai Unió (EU) előírási is ösztönzik. Az EU direktívák szerint tavalyi évtől a gyártóknak az általuk kibocsátott csomagolóanyagok 50 százalékát kell visszagyűjteniük. 2012-től pedig a visszafogadott anyagok hányadának el kell érnie a 60 százalékot.

A hulladékgyűjtő pontokat zömében az önkormányzatok üzemeltetik, amelyek többsége pénzért adja át újrafeldolgozásra a begyűjtött anyagokat a különböző cégeknek. Az elmúlt években azonban jelentős kormányzati támogatás is társult a polgármesteri hivatalok és a magáncégek gyűjtőpontok kialakítására fordított forintjaihoz. Így összegében az elmúlt hat évben országunkban mintegy kilenc milliárd forint jutott a válogatott hulladékkezelésre.

Az elmúlt években kifejezetten jövedelmező üzlet lett az elektronikus hulladékok feldolgozása is. Így egyre szaporodnak a hulladékkezelő cégek, holott a már meglévő többtucatnyi vállalkozás elegendő kapacitással rendelkezik az országban begyűjtött elektronikus szeméthegyek eltüntetésére - tudtuk meg a környezetvédelmi tárca munkatársától. A legnagyobb hasznot a géproncsokból kinyerhető nemes- és színesfémek értékesítése adja, de nem lebecsülendő bevételt hoz a feldolgozóknak a többi újrahasznosítható anyag - műanyagok és kábelek - eladása sem.

A gépezetek forgalomba hozatalát és visszagyűjtését két uniós irányelv is szabályozza. Az egyik, a 2006 közepén életbe léptetett rendelkezés korlátozza az Európai Unió (EU) területén a forgalmazható gépekben a gyártás során használható nehézfémek mennyiségét. A másik direktíva pedig 2005 augusztus óta előírja, hogy az értékesítési pontokon az új eszközök eladásakor - ingyenesen - kötelező visszavenni a hasonló funkciójú hulladékká vált háztartási gépeket. Az EU elvárásai szerint 2008-tól a tagországokban évente személyenként négy kilogramm elektronikus hulladékot kell majd begyűjteni. Ez országunk esetében úgy tűnik teljesíthető, mivel tavaly már csaknem 20 ezer tonna ilyen szemetet dolgoztak fel. A jövőre előírt mennyiség pedig Magyarország esetében 42 ezer tonna. Vagyis időarányosan idehaza teljesül EU elvárás. Igaz, országunkban évente összesen becslések szerint 100-120 ezer tonna ilyen hulladék keletkezik. Így a ,,megtermelt" szeméthegy kevesebb, mint felét sikerül ártalmatlanítani.

Az ,,elektromos hulladékokat" tíz kategóriába sorolták. A külön osztályba tartoznak például a nagy méretű, - hűtő, vagy tűzhely - illetve a kisméretű - botmixer, vasaló - háztartási eszközök. Ezenfelül más osztályba sorolták a számítástechnikai és a szórakoztató elektronikai hulladékokat is. Mindezek mellet két további kategóriát alkotnak az orvosi műszerek és az ipari berendezések is.

A háztatásokban keletkező elektronikus hulladékok külön kezelése azért vált szükségessé, mert a gépekben lévő nehézfémek a talajba illetve a talajvízbe juthatnak, és jelentős károkat okozhatnak a természetben és az ivóvízbázisokban. Emellett a műanyag alkatrészek olyan adalékanyagokat is tartalmaznak, amelyek a földbe, vagy a levegőbe jutva mérgező hatást fejtenek ki.

Népszava Online