Ehhez képest a Thököly út 1906 óta elég stabilan tartja magát. A sarki Stefánia presszó korábban Napsugár volt, de lehet, hogy annak foltos volt a múltja, tehát átnevezték. Az úttest azt a néhány május elsejét idézi, amikor nem úsztam meg a felvonulást. Itt kellett órákon át várni azt a húsz percet, míg elvonultunk a Dózsa György úton a Hősök teréig. Egyszer mint „önként jelentkező” középiskolást, beválogattak a dísztribün előtt bemutatandó, „erőt és optimizmust sugárzó” élőkép csapatába.

Szép idő is volt, hamar végeztünk, aztán már csak egy vágyunk volt: hazajutni a Hősök teréről. És akkor megláttam azt a gyönyörű lányt, amint egy másikkal szintén hazafelé igyekezett. Sietni kezdtem utánuk; mit tesz isten, ők is sietősre fogták. Aztán egyszer csak futni kezdtek. Mit volt mit tenni, szépen hazakergettem Zuglóba titkos szerelmemet, míg csak el nem tűnt a szürke bérkaszárnya kapujában. Na, milyen volt? – kérdezte otthon anyám. Mire én: Gyönyörű!

A túlsó sarkon meg ott a Thököly étterem. Kissé másképp nézett ki pár évtizede, de nem sokat változott. Jó húsz év múlva azért beljebb kerültem. Egy Zugló közeli gyárban eltöltött öt év alatt összekovácsolódott műszaki gárda néhány igen kellemes találkozót rendezett a Thököly különtermében. Egyik alkalommal – már belemelegedtünk a társalgásba – feltűnt, hogy a terem túlvégén belép egykori gimnáziumi matektanárom, és tekintete tanácstalanul keresgél. (Nagy tudású matematikus volt, csupán egyet nem tudott: tanítani. Mintha még zavarta is volna jelenlétünk az osztályteremben.) Egyszerre csak felderült az arca, amint a különterem társaságát meglátta, és „ők lesznek azok” mosollyal felénk indult. Jó estét, tanár úr! – üdvözöltem, mire megnyugodva helyet foglalt.

Kedélyes beszélgetésbe bonyolódtunk az élet nagy kérdéseiről, és kollégáim is „vették a lapot”. Aztán jó idő múlva megkérdezte, hogy „maguk mikor is érettségiztek, fiúk?” Ekkor kénytelenek voltunk felvilágosítani, hogy az az rettségi találkozó, ahová ő hivatalos, feltehetően az étterem másik részében található. Mosolyogva elnézést kért, de azért jót beszélgettünk. És jellegzetes, kissé chaplini járásával elballagott a kerthelyiség felé.

bp7nap / Mach András